A gyermekortopédiai problémák gyógyítása más szakértelmet, más hozzáállást kíván, mint a felnőtteké.
Ne felejtsük el, hogy a gyermek nem kis felnőtt! A gyermekortopédiai problémák nagy mértékben eltérnek a felnőttekre jellemzőektől. Míg a felnőtteknél elsősorban a kopásos jellegű, degeneratív elváltozások, illetve különböző sérülések utókövetkezményei fordulnak elő, addig a gyerekeknél egészen más betegségcsoportok a jellegzetesek. Eláruljuk, melyek ezek!
A gyermekortopédiai vizsgálatok alapvetően két nagy területre oszlanak. Egyrészt a gyerekek egészséges fejlődését követik végig kötelező szűrésekkel. Ezeket a vizsgálatokat első körben gyermekgyógyászok, védőnők végzik. Az általuk kiszűrt gyerekek kerülnek aztán ortopéd szakorvosokhoz. Másik fontos feladatuk a kialakult mozgásszervi elváltozások kezelése.
Fontos, hogy a lehető leghamarabb felfedezzük és kezeljük a gyermekortopédiai problémákat!
Gyermekortopédiai szűrővizsgálatok
A születés utáni első ilyen szűrés az újszülött mozgásszervi szűrése, ismertebb nevén csípőszűrés, amelynek a csecsemők hathetes és legkésőbb három hónapos kora között kell megtörténnie. Ez egy átfogó mozgásszervi szűrés. Itt elsősorban azt vizsgálják, hogy van-e valamilyen mozgásszervi elváltozása, tartáshibája vagy veleszületett fejlődési rendellenessége a babának, esetleg megfigyelhető-e valamilyen méhen belül kialakult elváltozás utókövetkezménye. Ultrahanggal pedig a csípő fejlődését vizsgálják.
Ennek köszönhetően nagyon korán ki lehet szűrni olyan betegségeket, amelyeket, ha időben diagnosztizálnak, teljes gyógyulás is elérhető. Napjainkban például a veleszületett csípőficam vagy a csípő fejletlensége esetén csak extrém esetekben kerül sor műtétre. Időben kezelve nagyon jól korrigálható, és mire a baba feláll vagy elindul, addigra egy egészséges végtagi struktúra alakul ki. A következő ajánlott szűrővizsgálat az, amikor már a baba stabilan jár (ez általában a járáskezdést követően 3-4 hónap múlva), majd 3 éves korban, iskolakezdést megelőzően, illetve 10 és 14 éves korban. A szűrővizsgálatok során követjük a mozgásszervek fejlődését, az éréssel, növekedéssel összefüggésben.
Ha a szűrővizsgálatok közti időszakban a gyerek mégis fájdalomra panaszkodna…
A mozgásszervek változásával, a növekedéssel összefüggő elváltozások nagyon ritkán járnak fájdalommal. Akár egy előrehaladott lúdtalp sem biztos, hogy panaszt okoz. Épp ezért, ha a gyermek ízületi vagy csontfájdalomra panaszkodik, azt nagyon komolyan kell venni, mert bizonyos betegségek, például vérképzőszervi betegség tünete lehet. Ha fizikális vizsgálattal nem talál az ortopéd szakorvos olyan jellegű elváltozást, amely megmagyarázná az ő tüneteit, további vizsgálatok: labor, röntgen szükségesek. Csak abban az esetben lehet növekedéssel összefüggő csontfájdalom, ha minden lelet negatív.
A mozgás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni!
Nagyon fontos, hogy egy fejlődő mozgásszerv aktív legyen. De sajnos ma már többnyire a gyerekek az iskolába is autóval jutnak el. Minden percüket bent töltik az iskolában, a tanítási idő után különórákra járnak, a mozgásra már nem jut idő. Nem csoda hát, ha kamaszkorukra nem fejlődik ki a törzsizomzatuk, mozgáskultúrájuk, bár Magyarországon a napi testnevelés órák bevezetésével nagyot léptünk a mozgás fejlesztése irányába.
Másik nagy generációs probléma, különösen a lányoknál, hogy nem esznek eleget. Pedig különösen egy fejlődőben lévő szervezet esetében fontos a megfelelő mennyiségű fehérje és kalcium bevitele. Harmincéves korunkra érjük el az összcsonttömegünk 100%-át, ezt követően már csak vesztünk belőle, bár kezdetben még csak nagyon lassan, épp ezért roppant fontos, hogy csontozatunk megkapja a fejlődéséhez szükséges összes tápanyagot még abban az időszakban, amikor be tudja azt építeni.
Ortopédiai problémával is fontos, hogy mozogjon a gyerek!
Ha már megvan a baj, az, hogy mit, hogyan és mennyit tornázzon valaki, mindig egyénre szabottan kell kialakítania az ortopéd szakorvosnak, a gyógytornásznak és a családnak. Az a jó, ha közösen, személyre szabottan alakítanak ki egy olyan terápiás tervet, ami a betegségére is jó, és az életkörülményeikhez is illik. Mind a szülőknek, mind a szakembereknek meg kell a gyereket nyerniük magunknak, és rá kell őt ébresztenünk arra, hogy az ő érdekében kérik tőle mindezt. A legjobb partnerként kezelni őket, erőszakkal semmit sem tud elérni sem a szülő, sem az orvos. Előfordulhat az is, hogy megfordul a helyzet, és a gyerek diktálja az ütemet. Ilyenkor a szülő semmiképp ne menjen bele ebbe a játszmába, mivel a gyerek még nincs tudatában döntése következményeinek, viszont ő lesz az első, aki felnőttként szemrehányást fog tenni a szüleinek, hogy miért nem voltak határozottabbak.
