A gerincbetegségekről általánosságban c. cikkünkben már ismertettük azokat a kockázati mutatókat, amelyek különböző mértékben járulnak hozzá a degeneratív eredetű gerincbetegségek kifejlődéséhez.
A prognosztizáló rizikófaktorok (PRF) azonban olyan a pácienseknél észlelt tényezők, a betegség kezdeti szakaszában, amelyek statisztikailag korrelálnak a prognózissal, jelzés értékűek abban a vonatkozásban, hogy kialakul-e az akut derékfájdalomból krónikus derékfájdalom, vagy sem.
A PRF-et nem szabad összetéveszteni a standard rizikó tényezőkkel, amelyek azt jósolják meg, hogy lesz-e a betegnek derékfájdalma élete során,- noha részleteiben számos átfedés lehetséges. A PRF-ek felismerése, követése és időbeni észlelése a derékfájdalomban azért jelentős, mert ráirányítja a figyelmet arra, hogy megfelelő beavatkozással a folyamat kezdetén csökkenthető a krónikussá válás.
Több nemzetközi jelentős munkacsoport dolgozott és dolgozik az ideális prediktív információt nyújtó kérdőív-rendszeren, amelyek elsősorban a PRF-ek statisztikai értékelhetőségének céljára készülnek. Azonban le kell szögezni, hogy nincs tökéletes kérdőív rendszer, minden kérdőív behatárolt számú kérdést tartalmaz, amelyek sokszor korlátozott értékűek. Az erről szóló tanulmányok arra hívják fel a figyelmet, hogy nem kell arra törekedni, hogy csak a már ismert statisztikailag szignifikáns tényezőket vegyék figyelembe a vizsgálók, hanem érdemes saját kérdőív rendszert kidolgozni, mindig újabb és újabb kérdésekkel,- vonatkozik ez elsősorban az egyéni –biológiai –anamnesztikus adatokra – mivel minden vizsgálat eredménye a kérdés felvetéstől függ.
Például ha egy elemzés csak a pszichológiai vagy pszichoszociális elemekre kérdez rá, és azt helyezi előtérbe, fals (nem valódi) eredmények születhetnek, hisz az anamnesztikus-egyéni-biológiai és a genetikai tényezők szerepe is rendkívül fontos predikciót illetően. A pszichoszociális kérdőív körön belül is léteznek erőteljesebb jósló faktorok a kronicizálódást illetően, amelyek jelenléte százalékos gyakorisággal jósolhatja meg a derékfájdalom krónikussá válását. A különböző osztályokba sorolt (egyéni- biológiai, pszichoszociális, foglalkozásköri- fizikai és foglalkozásköri pszichológiai) prognosztikai tényezők között minden csoportban fellelhető egy-egy kardinális, predesztináló kérdés, éppen ezért célszerű tagoltan elemezni, de együttesen értékelni a domináns PRF-eket, hisz additívan nagyobb prediktív értékük van a kronicizálódást illetően.
Minden csoportban vannak állandó (nem megváltoztható) valamint relatíve és potenciálisan változtatható faktorok. Ami nem változtatható meg, pl: a Páciens kora, neme, genetikai hajlama, a múltban lezajlott derékfájdalmas epizódok stb. Amin elsősorban lehet változtatni, a pszichoszociális probléma kör, valamint a gerinc csökkent funkcionális kapacitásából (csökkent izomerő és állóképesség) adódó izomgyengeség, inmobilitás, és csökkent munkakapacitás. Az egyik leginkább javítható potenciális tényező a mozgásfóbia (félelem a mozgástól), valamint a fájdalom elkerülés kérdéskör és annak felismerése. A páciensnek el kell magyaráznunk, hogy az aktivitást ne kerülje,- az akut tünetek elmúltával – nem a pihenés segíti elő a felépülést, hanem a megfelelő aktivitási programok és azok beépítése a mindennapi tevékenységükbe, hisz ezzel vezethetők vissza a korábbi napi aktivitásba és az eredeti munkakörbe. A krónikussá válás folyamata tehát valamilyen szinten megállítható, ha minél több relatíve és potenciálisan megváltoztatható PRF-re célzottan kérdezünk rá a felmérésünk és gondozási folyamatunk során.
Az alábbiakban egy táblázatban foglaltuk össze a krónikus derékfájdalom kialakulását prognosztizáló néhány fontos- csak példák szintjén- rizikófaktort a teljesség igénye nélkül.
Intézetünkben évek óta több munkacsoport foglalkozik a minél tökéletesebb a több dimenziós rizikótényezőket és PRF-t tartalmazó kérdőívrendszer összeállításával, valamint a rizikóbecsléssel, szűréssel, ezzel is hozzájárulva a nagy gazdasági terhet és problémát jelentő krónikus derékfájós betegcsoport számának csökkentéséhez.