Gyermekeink lelki egészségét és tanulási eredményességét az iskolai egészségfejlesztés (azon belül a mindennapi testnevelés mellett a Kodály módszere szerinti mindennapi közös éneklés-zenélés is) intenzíven javítja.
Az erre vonatkozó bizonyítékok gyűjteményét olvashatják az alábbiakban.
Az iskolai egészségfejlesztés hatékony formájának összefoglalása a WHO 2006-os kiadványa alapján
A WHO kiadványa a szakirodalomból szigorú szempontok szerint válogatott kutatások eredményeinek elemzése útján (meta-analízis) foglalja össze, hogy a lelki egészségre, az egészséges táplálkozásra, a testmozgásra vonatkozó egészségfejlesztési programok a leghatékonyabbak, s a hatékonyságot fokozza, ha a program a teljes iskolára kiterjed (minden tanuló, tantestület, szülők) és hosszú időn át folyik. Ezt hívják teljeskörű iskolai egészségfejlesztésnek (angol szakszóval: holistic and „whole school” approach). – A csak drogprevencióval foglalkozó programok lényegében hatástalanok.
A hatékony iskolai egészségfejlesztés mintáját az Egészséges Iskolák Európai Hálózata keretén belül folyó munka adja, mely szintén a fentieket támasztja alá.
Gyakorlati bizonyítékok az iskolai egészségfejlesztés tanulási eredményességet javító hatására
1. Paksi Borbála, Felvinczi Katalin, Schmidt Andrea: Prevenciós/egészségfejlesztési tevékenység a közoktatásban. Kutatási jelentés, 2004. (Az Oktatási Minisztérium pályázata keretében készült kutatás.)
Azokban az iskolákban, ahol a tudásátadáson túlmutató, az egészségfejlesztést is érintő feladatok (pl. döntéshozási, érzelem-feldolgozási készség, jövőkép-alakítás) ellátását a pedagógusok jobban magukénak érzik, a tanulók továbbtanulási aránya jobb és a tanulók fegyelmezettsége is jobb (kevesebb a hiányzás, lógás, fegyelmezetlenség, rongálás, dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, lopás, fizikai bántalmazás, magatartási zavar).
2. Meleg Csilla: Egész-ség – lelki egészségvédelem és iskolafejlesztés, Pécs, 2001.
Az egész tantestület bevonásával, a lelki egészséget középpontba állító szervezetfejlesztés útján történő iskolai egészségfejlesztés hatékonyságát a pécsi „Egész-ség” iskola-program nemzetközi eredménymutatóval (HBSC, iskolás gyermekek egészség-magatartás vizsgálata) ellenőrzött, többéves működése bizonyította. A program a tanulók lelki jól-létét és tanulási eredményességét is javította.
3. Symons, C., Cincelli, B., James, T.C., Groff, P.: Bridging student health risks and academic achievement through comprehensive school health program. Journal of School Health, 1997, 67:6, 220–227. o.
A szakirodalom szoros kapcsolatot igazol az átfogó iskolai egészségfejlesztési programok, a tanulók magatartása és tanulási eredményei között. A tanulási eredményeket az osztályzatok, standard tesztek megoldása és a továbbtanulás mutatta; az iskolai magatartást a hiányzás, lemorzsolódási arány, iskolai viselkedési zavarok, az iskolai feladatokban történő részvételi hajlandóság (házifeladat és egyéb, nem kötelező feladat), az iskolában érzett biztonság, önértékelés mutatta. (Hivatkozás Devaney B. és munkatársai közleményére: Evaluating the effects of school health interventions on school performance: design report. Princeton, NJ: Mathematica Policy Research, Inc; 1993.)
A gyermekkorban-ifjúkorban elszenvedett agresszió és bántalmazás a tanulási eredményességre és az intellektuális működésre szignifikáns hatást gyakorol. Az ilyen gyermekek koncentrációs képessége gyengébb, figyelmük csak rövid ideig köthető le, tanulási eredményük általánosan gyengül; a gyermek félénk, visszahúzódó; érzéseit és gondolatait nem fejezi ki, nyelvi kifejező képessége romlik, önmagát haszontalannak, eredménytelennek érzi, képtelen célok kitűzésére; alvási zavar, fejfájás, gyomor- és hasfájás, asztmás roham is gyengíti tanulási képességét.
A dohányzó, alkohol- és drogfogyasztó iskolásokat lemorzsolódás, a szokásos értékekhez, az iskolához és a családhoz fűződő kapcsolatok meggyengülése, a lelki jól-lét csökkenése, depresszió, rosszabb osztályzatok, az iskolához fűződő elutasító hozzáállás, hiányzás, lázadás, csökkent figyelem, a felfogó, elemző és szintetizáló képesség csökkenése jellemzi. Az alultáplált gyermekeket ingerültség, apátia, csökkent fizikai teljesítőképeség, koncentrálási nehézség, gyakori hiányzás, romló iskolai teljesítmény jellemzi. A kövér gyermekek önértékelése és társas kapcsolatai szenvednek csorbát, tanulási eredményük csökken.
A hatékony iskolai étkezési program az iskolai hiányzást csökkenti, javítja a részvételt az órai munkában, az érzelmi viselkedést és a tanulási eredményt. A testmozgás és a tanulási eredményesség közötti kapcsolatra igen sok bizonyíték van. Ezek azt mutatják, hogy a testmozgásban résztvevők egyéb vonatkozású egészség-magatartása is jobb (kevesebb dohányzás, jobb táplálkozás, jobb stresszkezelés). A testmozgásban résztvevők társas kapcsolatai jobbak, jobb az iskolához fűződő hozzáállás, ritkább a fáradtság, feszültség, szorongás, depresszió. A testmozgásban résztvevők tanulmányi eredményei jobbak, jobban tudnak koncentrálni, olvasni, írni, jobbak a matematikai eredményeik. Az iskolai testmozgás tanulási eredményességet és egészséget egyszerre javító hatása költséghatékony.
4. www.cdc.gov (Centers for Disease Control and Prevention, US): Healthy youth – student health and academic achievement.
Az amerikai fiatalok tanulási eredményessége szorosan kapcsolódik az egészségi állapotukhoz. Az egészséget hátrányosan befolyásoló tényezők (pl. éhség, fizikai vagy érzelmi bántás, krónikus betegség) gyenge tanulási eredményességhez vezetnek. Az egészséget veszélyeztető magatartás-formák (dohányzás, kábítószerhasználat, erőszak, mozgásszegény életmód) következetesen együtt járnak a tanulási eredményesség hiányával, és befolyásolják a tanuló hiányzását, osztályzatait, teszt-eredményeit és a koncentráció-képességet.
A kapcsolat a másik irányban is igaz: a tanulási eredményesség a fiatal általános jól-létére vonatkozó fontos indikátor és a felnőttkori egészségi állapotra vonatkozó elsődleges meghatározó. A vezető nemzeti oktatási szervezetek felismerik az egészség és az oktatás közti szoros kapcsolatot, és annak szükségességét, hogy az egészséget minden tanuló részére az oktatási intézmény működésébe („oktatási környezetbe”) építsék. A fenti honlapon található összefoglaló minden mondatához egy vagy több szakirodalmi hivatkozás tartozik.
Bizonyítékok a hatékony iskolai egészségfejlesztés egyik fontos elemének, az agyféltekék harmonikus fejlesztésének lelki egészséget és tanulási eredményt javító hatásaira:
(Mai közoktatásunk a hatékony iskolai egészségfejlesztés ezen fontos elemét mellőzi talán leginkább; ugyanakkor a fentebb idézett hazai és nemzetközi egészségfejlesztési szakirodalom sem hívja fel a figyelmet eléggé e fontos és hatékony eszközre.)
A. Gyakorlati kutatások bizonyítékai:
1. Barkóczi Ilona, Pléh Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata. Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet kiadványa, 1977.
A Kodály módszere szerinti zenei nevelés 4 éven át tartó, 4 csoport összehasonlításával végzett kontrollált pszichológiai vizsgálatának eredményei kimutatták, hogy a Kodály módszer szerinti zenei nevelés nemcsak az iskolai munka elsődleges céljait segítette elő, hanem ezt úgy tette, hogy közben a szociális hátránnyal érkező gyermekek hátránya is csökkent. Részletesen az alábbi eredményeket bizonyította a vizsgálat:
A Kodály szerinti zenei nevelésben részesülők:
– kreativitása nőtt (gondolkodás fluenciája, hajlékonysága, eredetisége, a feladathoz való jobb, hajlékonyabb alkalmazkodás)
– az intelligencia verbális és nem-verbális összetevői közti harmónia, azaz arányosság nőtt
– az intelligencia és a kreativitás közti arányosság nőtt
– a szociális helyzet és az intelligencia közti korreláció gyengült (leküzdötték szociális hátrányukat).
A Kodály szerinti zenei nevelésben nem részesülők (kontroll):
– alacsony szociális státuszúak a kreatív feladat megoldásakor legátlódnak, a kudarckerülő magatartás érvényesül, a feladatot hárítják („csak a szabadidőben élni tudás”)
– magas szociális státuszúak: a kreatív feladatot túl komolyan, túl nagy erőbedobással végzik („sínezett gondolkozás”).
Köznapi szavakkal úgy lehetne mindezt kifejezni, hogy a Kodály módszeren nevelődő gyermek könnyebben tanul, könnyebben eszébe jut, amit tanult, sőt még olyan is az eszébe jut, amit nem tanult; és az otthonról hozott társadalmi hátrányt le tudja dolgozni.
A szerzők saját zárószavait érdemes szó szerint idézni:
„A zeneiseknél kibontakozóban láthatunk egy olyan optimális tendenciát, melyre az jellemző, hogy a szigorú gondolkodást igénylő helyzetekbe tudnak energiát fektetni, kreativitást igénylő helyzetekben pedig – annak ellenére, hogy ezek feladatszerűek – ezt elfogadva, s ehhez alkalmazkodva, képesek lazán, játékosan beállítódni, s éppen ezáltal jó teljesítményt elérni. Ezt pedig az intellektuális és emocionális-motivációs működések korábban bemutatott fokozottabb összekapcsolódása, azaz, egy integráltabb személyiség kialakulása révén tudják megvalósítani. Úgy véljük, hogy a zenei nevelésnek a bevezetőben említett, sok területre kiterjedő, széles transzferhatása ezen az alapon magyarázható.”
(A könyv bevezetőjében Kokas Klára és Eiben Ottó 1968-ban végzett vizsgálatáról van szó, melyben a zeneis gyerekek fölényesen magasabb teljesítményt mutattak a megfigyelőképesség különböző formáiban, mint magas szociális státuszú, de nem zeneis társaik.)
2. Barkóczi Ilona: A jobb és a bal agyfélteke működésének harmóniája. In: Egészségfejlesztés – Alapismeretek pedagógusok számára. Szerk.: Barabás Katalin. Medicina, Budapest, 2006.
Egy kísérletben (Barkóczi, 1990, 1991) 3. osztályos gimnazisták olyan csoportja vett részt, akiknek az IQ-ja hasonló zónába tartozott, míg kreativitásuk szélsőségesen alacsony, közepes vagy magas volt. (A kreativitás-tesztek a gondolkozás rugalmasságát és az ötletességet mérik.) A kísérlet eredménye az volt, hogy az alacsony kreativitású egyének csak a bal féltekébe érkező „sugalmazó” ingert fogták fel, és egyetlen fel nem ismert sugalmazó ingerre sem adtak sugalmazott választ (ötletet); míg a magas kreativitású egyének mindkét féltekéjükkel felfogták a sugalmazó ingert, és ők a fel nem ismert sugalmazó ingerekre is ötletekkel válaszoltak. – A kreativitás-tesztben mért rugalmas gondolkodás a két agyfélteke harmonikus együttműködésén alapul. Az alacsony kreativitásúak döntően bal féltekéjüket használják (ettől lehetnek magas IQ-júak, gyors észjárásúak, jó számolók, jó absztrakt-gondolkodók, viszont távoli összefüggéseket nem ismernek fel és problémamegoldást igénylő helyzetekben kevés jó ötletük van). A magas kreativitásúak mindkét féltekét harmonikusan használják.
Sulyán (2003) hatodik osztályos tanulókon végzett vizsgálatában a tanulók fele Kodály-rendszerű zeneis osztályban tanult, másik fele nem zeneis kontroll volt. A két csoport IQ-ja nem különbözött. A zeneis diákok kreatívabbak voltak, mint a kontroll társak, sőt, az intelligencia és a kreativitás jobban össze is kapcsolódott a zeneisek esetében. A zeneisek önmagukat kompetensebbnek, aktívabbnak érezték magukat, mint kontroll-társaik.
(A szerző idézi néhány kutató vizsgálatait a zene testre és érzelmekre gyakorolt hatásáról:
– Sakamoto (2002) azt tapasztalta, hogy a hang intenzitásának változásával együtt nő vagy csökken a vérnyomás. Ha ez a hang zene, akkor ezt a hatást módosítja a dallam.
– Iwaki (1996) eredményei szerint stimuláló zenére nő a homloklebenyek aktivitása, ami a fokozott figyelem jele.
– Gerra (1998) a techno- és klasszikus zene hatásait vizsgálta. Techo-zenére megnőtt a vérnyomás és szívritmus, s a résztvevők a techno-zene után feszültségről, nyugtalanságról számoltak be. Klasszikus zenére nem nőtt a vérnyomás, utána pedig a résztvevők nyugodtnak, békésnek érezték magukat.
– Brodsky (2001) autóvezető-szimulátorban végzett vizsgálatai során azt tapasztalta, hogy minél gyorsabb volt a hallgatott zene, annál gyorsabban hajtottak a résztvevők, s eközben a szimulátorban bekövetkező balesetek és szabálytalanságok száma is megnőtt.)
3. Laczó Zoltán: Zenepedagógia és társadalom. In: Hang és lélek. Új utak a zene és a társadalom kapcsolatában. Zenei nevelési konferencia, 2002. A Magyar Zenei Tanács kiadványa.
A szerző által a 70-es évek végén végzett 3 csoportos, longitudinális kontrollált vizsgálat a zenei képességek fejlődését vizsgálta ugyan, de „melléktermékként” azt is igazolta, hogy a zenei nevelés hatására az intelligencia fejlődése felszabadul a szocio-ökonómiai státusz meghatározottságai alól. Ebben a vizsgálatban a jobb zenei képességek magasabb IQ-eredményeket hoztak.
A szerző összefoglalja a zenei nevelés és az intelligencia kapcsolatára vonatkozó hazai vizsgálatokat és idéz egy külföldi vizsgálatot:
– Kokas Klára (1972) összehasonlította a zeneis és a normál osztályban tanuló gyermekek antropológiai jellemzőit, s ezen kívül számos teljesítményét is: testi ügyesség, megfigyelőképesség, számtan, helyesírás. Szinte minden területen a zeneis gyermekek értek el jobb eredményeket, annak ellenére, hogy a normál osztályokat a legjobb iskolákból válogatta a szerző. A zenetanulásban szerzett gyakorlottság megmutatta kedvező hatását más anyagok elsajátításában is. A zene és az egyéb tevékenységek struktúrájának valamiféle hasonlósága miatt jön létre a tanulás hatékonyságának átvitele egyik területről a másikra (ez a transzfer).
– Vitányi és munkatársai (1972) követéses vizsgálatukban budapesti, ceglédi, egri, kecskeméti zeneis és normál osztályokban végzett tanulókat kerestek fel 4 év elteltével. Vizsgálták zenei ízlésüket, hangverseny-látogatási szokásaikat, lemezgyűjteményük összetételét, önkéntes zenei tevékenységüket, általános művészeti ízlésük alakulását és társadalmi helyzetüket. A vizsgálatok egyértelműen mutatták a volt zeneisek ízlésének, igényesebb értékítéleteinek stabilitását. Meglepetést keltett, hogy az is kiderült: a zenei nevelésnek még a társadalmi mobilitásra is hatása volt. A volt zeneis, szegényebb családokból származó fiatalok mind olyan tanulmányokat folytattak, mely alapján a társadalmi ranglétrán és a szociális színvonalnak egy magasabb szintjén folytathatták későbbi életüket. Az igényszint, a sikerorientáltság megnövekedése, a társadalmi beilleszkedés magasabb igénye lett a volt zeneis fiatalok motivációs forrása.
– Mérei Ferenc szóbeli közlésére is hivatkozik a szerző. Mérei Ferenc irányításával a zeneis és nem zeneis, normál osztályok szociometriai vizsgálatát végezték. A normál osztályok több kisebb csoportra tagolódtak, melyek egymás riválisai, nincs köztük kölcsönös kapcsolat. A zeneis osztályok „puha” közösséget alkottak, osztályonként 2-3 csoport különült el, azonban e csoportok között az egymást segítő, támogató attitűd, magas szintű kooperativitás volt jellemző, az osztály „demokratikus” közösség volt. Mindez a közös zenei tevékenység magasrendű szocializációs hatásaként értékelhető.
– Edwin E. Gordon amerikai vizsgálatában 12-14 évesek 3 éves intenzív zenetanítása során évenként vizsgálták az agy működését EEG-vel és CT-vel. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy az agyféltekék működésében változás állt be. A bal agyfélteke dominanciáját átvette a jobb félteke hasonló területe. Az analitikus funkciók helyét átvették a szintetizálást lehetővé tevő központok, aminek a révén a gondolkozásban a globális felfogásmód, a viselkedésben pedig a differenciáltabb emocionalitás volt megfigyelhető.
4. Rainer Knappek: Az intezív zenei nevelés hatása a gyermekek általános és individuális fejlődésére. In: Hang és lélek. Új utak a zene és a társadalom kapcsolatában. Zenei nevelési konferencia, 2002. A Magyar Zenei Tanács kiadványa.
A szerző ezen írása részlet egy hosszabb szakcikkéből, melyben beszámol Hans Günther Bastian 1992-1998 között, 14 berlini iskola 170 tanulóján végzett longitudinális, kontrollált vizsgálatának néhány eredményéről. 130 gyermek vett részt az intenzív zenei nevelésben, 40 gyermek szolgált kontrollként. Bastian kvalitatív és kvantitatív módszereket is alkalmazott, a kutatás 6 éve alatt szinte folyamatosan vizsgálta a gyermekeket. A kreativitást, a zenei tehetséget, az intelligenciát, a gondolkodást, az érzelmi labilitást és szorongást, a koncentrációképességet, a pszichomotorikát, a gyermekek szociális illetékességét (kompetenciáját), valamint a családi struktúrákat, szociális rétegeket és műveltségi színvonalat vizsgálta. E sokrétű vizsgálatokból Rainer Knappek jelen írása a zene intelligenciára és szociális viselkedésre gyakorolt hatását ismerteti.
A zenélés és az intelligencia között egyrészt általános kapcsolat mutatható ki, másrészt a zenélés hatására az átlag alatti IQ-teljesítményt nyújtó gyermekek aránya feltűnően csökken, az átlagon felül teljesítőké pedig feltűnően nő. A zenélés tehát felgyorsítja az intellektuális fejlődést, és egyúttal egy olyan különleges fejlesztő módszer, mely térbeli elkülönülés nélkül egyszerre fejleszti az átlag alatti és feletti teljesítményű gyermekeket.
A zenélés és a szociális viselkedés között igazolt kapcsolat azt mutatta, hogy a zene-központú nevelésben részesülő osztályokban kevesebb a kiközösített gyermek és több a teljesen elfogadott gyermek. A zeneis gyermekek szülei nagyobb arányban számoltak be gyermekeik jó kapcsolatteremtő és problémamegoldó képességéről. A zeneis gyermekek szociális integrációja jobb az osztályokban.
Bastian értékelése: „Az együttmuzsikálás szociális aspektusának gyümölcsei egyértelműen megmutatkoznak, s ezeket a gyümölcsöket az osztályközösség szedi le. A zene mint kapcsolat- és érzelemfejlesztő eszköz, illetve az együttzenélés mint tevékenység, …egyedi módon fejleszti a közösséget, és járul hozzá az osztály szociális, érzelmi és teljesítménymotivációs integrációjához.”
Rainer Knappek írása idézi még Spychiger svájci kutató longitudinális, kontrollált vizsgálatát is, mely szintén azt igazolta, hogy a zeneis csoportokban a szociális kapcsolatok szignifikánsan javultak a kontrollhoz képest.
B. Az agykutatás eredményei
1. Hámori József: „Az emberi agy aszimmetriái” (Dialóg Campus Kiadó, Pécs, 1999, 2005):
A betegség miatt csak fél agyféltekét használó betegeken végzett kísérletes agykutatás számos bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a két agyfélteke harmonikus együttműködése adja az egészséges szellemi-lelki funkciók alapját. (Természetesen az egészséges testi működéshez is szükség van a két agyfélteke együttműködésére, de ez közismertebb, hiszen pl. a szélütött /azaz féloldali agyfélteke-károsodott/ ember bénasága, beszédhibája sajnos nem ritka.)
Hámori bemutatja a két félteke egymástól különböző sajátosságait. A két agyfélteke közül a bal agyféltekét nevezik „dominánsnak”. Ebben a bal féltekében van a beszéd mondásának és értésének központja, ez felelős a logikus, racionális, analitikus gondolkodásért, az idő és a ritmus érzékeléséért. A jobb agyfélteke „néma”, a beszéd mondásához kevés köze van, azonban a beszéd érzelmi felhangjait ez érzékeli. A jobb félteke ismeri fel a látottakat, ez végzi a térlátást, a zene érzékelését, ez képes a szintetikus gondolkodásra, a kreativitásra. A jobb féltekében működik a képzelőerő. A jobb félteke ösztönösebb, irracionálisabb, őszintébb, az érzelmek sokszínűségéért ez a félteke a felelős. A jobb félteke „időtlen”, időt nem érzékel. Humora csak a jobb féltekének van. A két félteke közötti 200 milliónyi idegrost jelenti az összehangolt működés lehetőségét (ezek az ún. kérgestestben helyezkednek el). A két félteke közti összehangolt működés maximalizálja az agyműködés eredményességét. A két félteke közötti harmonikus együttműködés azonban nem működik automatikusan, hanem csak akkor, ha mindkét féltekét fejlesztik, foglalkoztatják.
(Észre kell vennünk, hogy az iskolai tanítás-tanulás túlnyomórészt azokat a képességeket veszi igénybe, amiket a bal félteke működése fejleszt, vagyis az iskola főleg a bal féltekét fejleszti. Ezzel a harmonikus együttműködést gátolja, vagyis az iskola maga gátolja az agy eredményes, hatékony működését! Ha az iskola szeretné a gyerekek eredményes tanulását és ezzel együtt az egészségét is elérni, akkor fordítson kevesebb időt az elméleti tanulnivalók „betanítására”, helyette minden pedagógus a saját óráján foglalkozhat kedve szerinti művészeti módszerek alkalmazásával, és így a tárgyának tudnivalóit könnyebben, kevesebb idő alatt, kevesebb kínlódással, mégis több eredménnyel adhatja át a gyerekeknek. Sőt, eközben a gyerekek lelki egészségét is elősegíti, vagyis óráin a viselkedésükkel is kevesebb gondja lesz. Ideális esetben természetesen a Kodály-módszer alkalmazását is el kellene végre érnünk a magyar közoktatás egészében, mert ezzel egy többszörösen bizonyítottan hatékony eszközt alkalmazunk az iskolai eredményesség, az integráció sikeressége és a felnövekvők testi-lelki-szellemi egészsége érdekében.)
2. Freund Tamás: „Hullámtörés. A kannabisz (marihuana) hatása az agyhullámokra – memóriazavar és szorongás. (A „Mindentudás Egyetem”-én 2004. november 22-én elhangzott előadás).
Az agykérgi idegsejtek között bonyolult hálózati kapcsolatrendszerek alakulnak ki. Ezek a kapcsolatok a használattól függően képesek megerősödni vagy gyengülni, ez a memória sejtszintű alapja. Egy memórianyom tárolásához azonban nem két idegsejt között, hanem több százezer vagy millió idegsejt között kell a kapcsolatnak tartósan megerősödnie (tartós potenciáció). Később majd ennek az egész sejt-kombinációnak az együttes kisülése jeleníti meg agyunkban az emléknyomot. Az egyes érzékszervi információk elsődleges agykérgi feldolgozása más-más kéregterületen történik, majd ezek egy speciális agykérgi régióban, a hippocampusban kapcsolódnak össze egy egységes érzékletté, itt átalakulnak hosszú idejű tárolásra alkalmas formába, és végül visszajutnak az agykéreg egyéb területeire. A memória bevésődésének egyik feltétele az aktiválódó, azaz információt hordozó idegsejtek együttes kisülése – mégpedig itt több százezer vagy millió idegsejt együttes kisüléséről van szó! Ezt a hallatlan precíz szinkronizációt a gátló idegsejtek működése végzi, de még ezekből is százezernyi van, s őket pedig a hippocampus „szeptum” nevű területének ritmusgeneráló (pacemaker) sejtjei szinkronizálják. De a szeptumon kívül is vannak más, hasonló működésű központok az agyban. A lényeg, hogy ezen központok érzelmi és motivációs impulzusokat, valamint a testünk általános élettani állapotáról szóló információkat közvetítenek a tudatos agyunk számára. – Az idegsejtek hálózatának vizsgálata megmutatja tehát, hogy érzelmeink, motiváltságunk, aktuális fizikai állapotunk miért befolyásolja tanulási képességünket, memóriánk tartósságát. Belső világunk „szuper-szinkronizálóként” dönti el, hogy lesz-e az agykéregben szinkronizáció és az milyen lesz. Vagyis, belső világunk így befolyásolja képességünket az információ hatékony és szelektált tárolására (vagyis úgy, hogy azt agyunk a szükséges időben elő is tudja hívni). Még egyszerűbben fogalmazva: az érzelemvilág gazdagsága jelentősen befolyásolja tanulási képességünket, kreativitásunkat. Ezért kell az oktatási rendszerben az érzelemvilág gazdagítását szolgáló művészeti nevelésre nagyobb hangsúlyt helyezni.
Ugyanezt a kérdést az ellenkező irányból közelíti meg az agykutatásnak azon része, mely a kannabisz hatásmechanizmusát vizsgálja. A kannabisz (marihuana) az agyban egy speciális kannabinoid-receptorhoz kötődik, s ezen receptorok aktiválódása egyrészt csökkenti az idegsejteknek a memóriához szükséges szinkronizációját (tehát a tanulási képességet is), másrészt csökkenti a figyelem normális szintjét és ezzel együtt a kóros szorongást is. Az agyban termelődik egy hasonló hatású belső kannabinoid (endokannabinoid), mert ennek fontos szerepe van az agy működésében: ez a fő közvetítője az öröm- és kielégültség-érzet ideghálózatának. Ezeknek a jutalmazási vagy kielégültségérzési központoknak az ingerlése intenzív örömérzetet okoz. Normálisan ezen központokat az érzelmi gazdagodás, a jól végzett munka sikere ingerli. A marihuana fogyasztó ezek helyett a marihuana adagolásával jut örömérzéshez, csak az a baj, hogy az agy hozzászokik a marihuana-adaghoz és egyre többet igényel (az említett idegsejt hálózatnak megnő az ingerküszöbe). Ezért egy marihuana-fogyasztónál nehéz elérni a természetes ingerekkel az öröm- vagy kielégültség-érzetet. Az alkohol, heroin és morfin iránti függőségben is ugyanez a mechanizmus játssza a fő szerepet. – Köznyelvre lefordítva mindez azt jelenti, hogy az alkohol- és kábítószerfüggés megelőzése miatt is az oktatási rendszerben az érzelmi gazdagodást és a jól végzett tevékenység sikerét kell erősíteni.
Freund Tamás eredményeit összefoglalva:
Az oktatásban megerősítendő érzelmi nevelés és a művészetek alkalmazása nyújtotta öröm a tanulás hatékonyságát és a kreativitást növeli (és egyidejűleg véd az alkohol- és kábítószer függőség kialakulásától is).
Forrás
Stewart-Brown S (2006): What is the evidence on school health promotion in improving health or preventing disease and, specifically, what is the effectiveness of the health promoting schools appoach? Copenhagen, WHO Regional Office for Europe (Health Evidence Network report):
