Írásunkat azokkal a gerinc rendellenességekkel (ez esetben a degeneratív kórképpel) kezdjük, mely miatt pácienseink a leggyakrabban fordulnak orvoshoz.
A gerincbetegségek és a társuló fájdalom – mely minden gerincszakaszt érinthet – oka csak az esetek 10-15%-ban köthető biztos anatómiai elemekhez, élettani változásokhoz. Az előfordulási arányokat a gerincbetegségek gyakoriságával foglalkozó cikkünkben már említettük, és a fentiekben kitértünk a ma leginkább elfogadott osztályozási rendszerre is. A gerincbetegségekkel kapcsolatban a probléma gyökere, hogy gyakran betegségnek véljük azt is, amikor csak nyak-, hát- vagy derékfájdalom jelentkezik, amely csupán egy tünet, hisz a fájdalom forrása nem köthető biztos spinális (gerinc-eredetű) struktúrához.
Ez utóbbi tünet nehezen megfogható és nehezen magyarázható, ezért a gerincbetegségekkel foglalkozó szakemberek különböző címkékkel látták el, mint mechanikai eredetű nyak/hát/derék, vagy idiopáthiás, vagy nem meghatározható (azaz nem specifikus) nyak/hát/derékfájdalom, mely mindig benignus lefolyású és az esetek nagy százalékában spontán gyógyul. A problémát még tetézi, hogy a degeneratív gerincbetegségek esetén sokszor igen laza az összefüggés a radiológiai elváltozások (ez elsősorban a hagyományos röntgen diagnosztikára mondható el) és a panaszok között. A kutatás homlokterében áll továbbra is, hogy keressük az összefüggést a radiológiai vizsgálatok eredményei és a beteg tünetei között a nem specifikus gerinc rendellenességek esetében.
E rövid felvezetőt azért írtuk, hogy senki ne érezze kezelőorvosában a bizonytalanságot, ha az orvos az akut gerincpanasza kezdeti szakában nem mond mindig pontos diagnózist csak tünetei kezelésben részesíti, hisz valószínű nincs is kimutatható ok, csak a spinális szövetek, az izomzat, az ízületek túlterhelése okozza a fájdalmat, mely ideális esetben 1-2 hét alatt elmúlik. Az eltérő anatómiai felépítés és a speciális funkció miatt a gerinc egyes szakaszai külön kerülnek tárgyalásra.
Cervicalis régió (nyaki szakasz)
Patológiai (kórtani) okok.
Cervicalis spondylosis és stenosis.
A spondylosis a gerinc kopásával, öregedésével együtt járó folyamat. A radiológiai elváltozás a 65 évesnél idősebb betegek 95%-ban mutatkozik. Nőkön gyakoribb és súlyosabb. A spondylosis általában progrediáló folyamat, dinamikája előre nem jósolható meg, a páciensek zöme a radiológiai eltérések ellenére tünetmentes marad. A leggyakoribb a C V-C VI-os intervertebrális résben, ezt követi C VI-C VII. szint, ugyanis az említett két régió a cervicalis gerinc legmozgékonyabb szegmentuma.
Az intervertebralis discus korfüggő elváltozásai – a nucleus víztartalmának csökkenése – a szegmentum degeneratív kaszkádját (láncreakciót indít el) és a mozgásszegmentum progresszív károsodásához vezet. A mozgási szegmentum alatt értendő az intervertebralis discus, a két határoló csigolya, a két ízületi felszín és a két uncovertebralis ízület (a Luschka-ízületek), melyek az egyik nyaki csigolyatest és az alatta lévő csigolya ívének bázisai között a csigolya hátulsó-oldalsó széle mentén helyezkednek el, valamint az őket körülvevő izom- és szalagképletek. A mozgási szegmentum egy szorosan összefüggő funkcionális és biomechanikai egység, s bármelyik anatómiai komponens sérülése érinti a szegmentum összes alkotóelemeinek változását.
A mozgási szegmentum csontos váza
A porckorong víztartalmának és rugalmasságának csökkenése a discus rés szűkületéhez (discopathia), a porckorong protrusiojához vezet, ezáltal a szegmentumban mikroinstabilitás alakul ki, majd a csigolyák széli részein csontos felrakódás (spondylosis), az ízületi felszíneken és az uncovertebralis ízületekben mechanikai gyulladás okozta arthrosis, osteophyta-képződések (spondylarthrosis), és másodlagos foramen valamint gerinccsatorna szűkület jön létre, csökkentve a teret a gerincvelő és az ideggyök számára.
A degeneratív stenosis általában korfüggő, akkor van jelentősége, ha tünetet okoz. A stenosis létrejöhet abban a kis csatornában amelyben az ideggyök fut, (foramen intervertebrále) és a gerinccsatornában (canalisban) – amelyet a gerincvelő tölt ki – annak középső valamint oldalsó részében. A spinalis stenosis lehet veleszületett és másodlagos (szerzett). Az utóbbit okozhatja degeneratív folyamat, discus hernia, daganat, trauma, instabilitás, vagy öröklődő megbetegedés.
Meg kell említeni a nyaki gerincszakasz hátulsó szalagjának (ligamentum longitudinale posterior) öröklődő elcsontosodását, mely ritka kórkép szerencsére (az ázsiai lakosság 2%-át érinti), de találkozunk vele és gondolni kell rá. Az elcsontosodott szalag idő előtt szűkíti a gerinccsatornát és komprimálja a gerincvelőt.
A nyaki gerincbetegségek tünetei
A nyaki gerinc megbetegedéseinek elsődleges tünete a fájdalom, mely felléphet akutan (három hónapon belüli időtartammal), de lehet krónikus (három hónapon túli) is. Jellegzetes szinte mindig kísérő tünet az izomspazmus, amihez társulhat az ideggyök kompressziója következtében radiculopathia (felső végtagba kisugárzó fájdalom), a gerincvelő kompresszió okozta myelopathiás tünetegyüttes, az artéria vertebrális működészavara miatt fellépő vertebrobasiláris inszufficiencia – szédülés, valamint a szimpatikus dúclánc irritációja (izgalma) okozta egyéb színes vertebrogén tünetek és panaszok. A tünetek előfordulnak külön-külön vagy keverten.
Axialis (centrális vagy lokális) nyaki fájdalom: a cervicalgia
Tisztán a nyaki régió ill. a környező lágyrészek, izmok fájdalmával jár, eredete szerint lehet specifikus, a tünetekkel korreláló okok (discus hernia, segmentalis instabilitás, trauma, degeneratív elváltozások stb.) következtében, és nem specifikus amikor a tünetekkel korreláló kórokot nem sikerült kimutatni. Elsődlegesen izom – vagy szalag feszülés, túlterhelés okozza.
Az axialis nyaki fájdalom tünetei:
- A fájdalom visszatérő.
- A nyaki régió merev, kényszertartás alakulhat ki.
- A fájdalom mozgásra fokozódik.
- Nem gyöki eredetű a kisugárzó vállfájdalom.
- Általában a kora reggeli órákban erősebb.
- Hirtelen vagy fokozatosan kezdődik.
- Nem túl erős mélyen érzett fájdalom.
- Hátsó nyaki régióra lokalizálódik.
Cervicalis spondyloticus gyöki fájdalom: radiculopathia
A spondyloticus gyöki fájdalom a mozgási szegmentum degeneratív folyamatának általában a kései stádiumában lép fel. Mindig specifikus. A csigolya véglemezeinek az ízületi felszíneknek és az uncovertebralis ízületeknek osteophytosisa (csontos felrakódása) által, melyek szűkítik a foramen intervertebrálét, ahol az ideggyök halad át. Ha az ideg nem tud mozogni a rendelkezésre álló térben, a kompresszió következtében létrejövő gyulladásos biokémiai változások jelentős fájdalmat generálnak.
A spondyloticus gyöki fájdalom tünetei:
- Radicularis (gyöki fájdalom), éles, csíkszerű, mélyen érzett dermatómás fájdalom.
- Szegmentális érzészavar kíséri.
- A felső végtagi izomcsoportok gyengülése (gyöki beidegzéstől függően).
- Gyengébb vagy kiesett reflexek a felső végtagokon.
Az ún. neurológiai deficittünetek (kiesési tünetek) külön-külön vagy együttesen kísérhetik a radiculopathiát, attól függően, hogy melyik gyök károsodott eltérő a klinikum. A felső gyöki érintettségnél nyakszirti, tarkótáji fájdalom, fejfájás, arcizom és fülcimpa fájdalom is jelentkezhet. A leggyakoribb gyöki irritáció okozta fájdalom lokalizációt, reflexeltérést, érzészavart és izomgyengeséget az alábbi táblázatban és képen szemléltetjük.
Cervicalis myelopathia: a gerincvelő működészavara
A nyaki gerincvelő különböző okokból bekövetkező összenyomása miatt kialakuló jellegzetes tünetegyüttes, mechanikai kompresszió és vaszkuláris inszufficiencia (elégtelenség) következtében. Kiváltó ok akut esetben lehet nagy diszkusz hernia vagy trauma, krónikus esetben a cervicális régió súlyos degeneratív elváltozása vagy a hátsó hosszanti szalag elmeszesedése. A legtöbb myelopathia lassan alakul ki, de nincs könnyen definiálható lefolyása. Ezeket a betegeket szorosan kell követni radiológiailag és klinikailag, hogy a műtéti beavatkozás megfelelő időpontban és stádiumban történjen meg. A tünetek a gerincvelő kompresszió mértékétől és a fennállás időtartamától függően változnak.
A myelopathia tünetei:
- Zsibbadt, ügyetlen, fájdalmas kezek.
- Írásnehezítettség.
- A felső végtagokon csökkent motoros vagy szenzoros funkció észlelhető.
- Korai szakban diszkrét változások jelentkeznek a járásban, egyensúlyban.
- A járás bizonytalanná válik.
- Késői szakban progresszív tetraparesis (a négy végtagot érintő részleges bénulás) fejlődhet ki.
- Késői szakban bél-és hólyag működési zavarral társulhat.
Egyéb spondylogén tünetek és panaszok
Ezeket a tüneteket okozhatja ideggyöki kompresszió, az artéria vertebrális (a nyaki csigolyák,és ízületek által képzett csatornában futó fő ér) bármilyen okból bekövetkező összenyomása, vagy a környező szimpatikus rostok irritációja.
- Fejfájás és tarkótáji neuralgia, mely gyakran kiterjed a szem régiójára. A fájdalom tompa és kínzó, általában erőlködéskor, a fej mozgatásakor fokozódik. Gyakran indul felkeléskor, és rosszabbodhat a nap során.
- Pseudo angina pectoris (nem valódi kardiális eredtű angina). A C6 és C7 magasságában kialakult rendellenesség, idegi és izomeredetű fájdalmat és valós érzékenységet okozhat a szívtájékon és a lapocka régiójában. Ez felveti az angina pectoris gyanúját. A fájdalom lehet szorító, mozgásra fokozódhat, leterjedhet a karokra, a kisujji oldalra, súlyosbodhat a nyak mozgatásakor és társulhat a nyaki izmok spazmusával. (Elsődleges azonban a kardiális eredet kizárása.)
- Szemtünetek. Látásélesség csökkenése, időnként megjelenő homályos látás amely a nyak helyzetváltoztatásakor enyhül, fokozódó könnyezés, egyik vagy mindkét szemben érzett fájdalom, a szem helyzetének a beteg által történő furcsa leírása (nyomásérzés vagy a szem besüllyedésének érzése), mind gyakori tünetek. Legvalószínűbb oka az artéria vertebrálist körülvevő szimpatikus idegek izgalma.
- Hallás – és egyensúlyzavar. A járás, testtartás, egyensúlyozás nehézsége fülzúgással és átmeneti vagy állandó halláscsökkenéssel és a vascularis inszufficientia egyéb jeleivel mind a létrejövő érspazmus, vagy a fennálló artéria basilaris rendszerét érintő obstrukció (elzáródás, szűkület) eredményei.
- Nyelési panaszok. Nem megszokottak a cervicalis szindrómákban de előfordulhat, ezért is gondolnunk kell rá. Oka izomspazmus, a garat vagy a nyelőcső összenyomatása elülső osteophyták által.
Jelentkezhet még: szívdobogás érzés, tachycardia. (C4-es gyök izgalma esetén) szédülés, émelygés, verejtékezés.
Discus hernia: porckorongsérv (köznapi nevén gerincsérv)
A nyaki gerincbetegségek okai között külön említjük az un. lágy discus herniát. Az akut herniáció leggyakoribb a 30-50 éves férfiak körében. A kemény discus hernia – a discus degneráció következménye – az 55 évnél idősebbekben és nőknél alakul ki elsősorban. A kóroki tényezőket a fentiekben említettük.
Általában hirtelen kezdődik, nagyobb erőbehatásra, rossz mozdulatra vagy traumára-típusosan autóbaleset során ostorcsapás sérüléskor. A herniált (előboltosuló) lágy nucleus mechanikusan deformálja a gangliont , vagy az ideggyököt, ez az egyik oka a heves fájdalomnak, másrészt az anulust áttört nucleusból gyulladást keltő kémiai anyagok szabadulnak fel, ideggyöki izgalmat, okozva. A discus hernia elhelyezkedése alapján lehet mediális, foraminális és posterolaterális, a leggyakoribb a posterolaterális lokalizációjú, elsősorban a CV-CVI valamint a CVI-CVII-es szintben. A legtöbb akut lágy discus hernia javul konzervatív nem műtéti kezelésre.
A gerincsérv tünetei
A porckorongsérv tünetei – melyek akutan lépnek fel, nagyjából azonosak mint a spondylogén tünetegyüttesben leírtak, csak kezdetben intenzívebbek és jelentősebb mozgáskorlátozottsággal járnak.
- Középvonalas nagy hernia ha a gerincvelőt nyomja okozhat myoelopathiás tüneteket.
- A foraminális és posterolaterális discus hernia szimptómái ugyanazok mint a spondylogén radiculopathiában leírtak: motoros,- szenzoros-reflexeltérést okozva a felső végtagokon külön-külön vagy keverten.
Lágy posterolateralis discus hernia
Szóljon hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyon informatív és érthető cikk, érdeklődéssel olvastam!