A gerincbetegségek ugrásszerű növekedése indokolttá teszi, hogy a betegségcsoportot mind a diagnosztikai, mind terápiás szempontból megvizsgáljuk. Ez ugyanis a második leggyakoribb ok, amivel a betegek felkeresik orvosukat.
Az igen magas előfordulási, gazdasági és rokkantsági ráta elsősorban a degeneratív (kopásos) eredetű gerincbetegségekre értendő. A gerincproblémák gazdasági terhei – a közvetlen, – sok országban a nemzeti össztermék jelentős részét teszik ki. Az ezzel összefüggő anyagi terhek felbecsülése természetesen a különböző országokban más és más, mely elsősorban az eltérő költség elszámolási módszereknek tulajdonítható.
A közvetlen költség döntően az orvosi kiadásokból áll össze, mint pl.: megelőzés, diagnosztika, terápia, rehabilitáció, gondozás. A közvetett költség a csökkent, vagy elveszett munka teljesítményből adódó elégtelen produktivitást, táppénzt, betegállományt, a hiányzó adóbevételt, stb. jelenti. Az eszmei költségeket legnehezebb megbecsülni, amelyek azokból a pszichoszociális terhekből tevődnek össze, melyek a betegséggel járó rosszabb életminőségből erednek. Számos országban a legköltségesebb munkaképtelenségi állapotot jelenti a gerincbetegségeket kísérő két fő tünet – a nyaki- és derékfájdalom – a vállalatok szempontjából, s ez majdnem 27 %-os termelés csökkenést okoz a betegállománynak tulajdoníthatóan. A nyaki – és derékfájdalom együttes ellátásának az Egyesült Államokban 5 évvel ezelőtt 761 millió euróra becsülték az egészségügyi költségét, a betegállományból és a munkából bekövetkező veszteség ennek az összegnek a kilencszerese. Pontos hazai felmérésről nincs tudomásunk, de vélhetően a hazai adatok még aggasztóbbak lennének. A gerinc rendellenességek oka sokrétű, attól függően, hogy a betegség melyik strukturális elemből: a csigolyából, a porckorongból, a kisízületből, szalagokból, az izomból, a gerincvelőből, vagy az ideggyökből ered. Jelen elfogadott arany standard a gerincbetegségek osztályozására azon alapul, hogy van-e tisztázott patológiai (kóroki) tényező a betegség hátterében – azaz specifikus a gerincbetegség, vagy nem tisztázott a tünetek hátterében álló oki tényező, – azaz nem specifikus a gerincbetegség.
A gerincbetegségek osztályozása
A specifikus gerincbetegségek okai:
- A gerinc gyulladásos megbetegedései (rheaumatoid arthritis, spondylarthritis ankylopoetica, stb.)
- Spinális infekció (a gerinc bakteriális gyulladása)
- Daganatos megbetegedések
- Trauma-törés
- Fejlődési rendellenességek
- Tünetet okozó discus hernia
- Strukturális deformitás
- Failed Back Syndrome (FBS), gerincműtét utáni panaszos állapotok
- Anyagcsere-betegségek (oszteoporozis, stb.)
- A gerinc primer degeneratív megbetegedéseinek egy része (PDGB)
Nem specifikus gerincbetegségekben hiányzik a biztos etiológiai (oki) tényező, amely a panaszokat és tüneteket okozza, adódhat szöveti túlterhelésből vagy a panaszok forrását képező pszicohszociális tényezőkből. Elsősorban mechanikai eredetű és aktivitással függ össze. A degeneratív gerincbetegségek lehetnek specifikus és nem specifikus eredetűek is.
A tünetek időbeni megjelenésétől függően a gerincbetegség:
- Akut – egy hónapnál kevesebb ideje áll fenn
- Szubakut – három hónapon belüli az időtartam
- Krónikus – több mint három hónapja tartó panaszok
Kockázati tényezők szerepe
Bizonyos kockázati tényezők különböző módon járulnak hozzá a degeneratív kórképek kifejlődéséhez, a tünetek tartósságához és visszatéréséhez. Az alábbiakban ismertetjük azokat az említésre méltó rizikótényezőket, amelyek esetén nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy kifejlődik a gerincbetegség, és szerepük meghatározó lehet a folyamat krónikussá válásában, és egyben ezzel felhívjuk a figyelmet arra, hogy a probléma számos esetben elkerülhető vagy megelőzhető.
Egyéni kockázati tényezők
Egyéni tényezők közül vitathatatlanul a legvalószínűbb rizikó elem a dohányzás, a genetikai determináltság, és hogy valakinek már korábban volt valamelyik gerincszakaszra lokalizálódó fájdalma.
- Már lezajlott nyaki- és vagy derékfájdalom
- Genetikai faktorok (40-70%)
- Dohányzás
- Kor 50 év felett
- Női nem
- Hosszas ülés, izomfáradást eredményezhet
- Testsúly
- Tartási rendellenesség
- Alsó végtagok hosszkülönbsége
Pszichológiai tényezők
Nyilvánvaló és számos megalapozott bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a pszichoszociális problémák szerves részét képezik a fájdalomból eredő mozgáskorlátozottságnak. Különböző pszicho-diagnosztikus tesztekkel igazoltan sokszor nagyobb hatással játszanak szerepet a gerincbetegségek kifejlődésében, mint a biomechanikai, anatómia és élettani elváltozások.
- Hiedelem (téves, torz elképzelések a betegségről)
- Érzelmi problémák
- Depresszió
- Szorongás
- Stressz
- Mozgásfóbia (félelem a mozgástól)
- Katasztrófizálás (panaszok felnagyítása)
- Családi problémák
Az alábbi felsorolásban foglaltuk össze még a fentieken kívül a legjelentősebb foglalkozásokkal kapcsolatos fizikai és pszichológiai terhelő állapotokat, amelyeknek a megelőzés szempontjából számottevő szerepük lehet.
Foglalkozások fizikai tényezői
Nehéz fizikai munka- Hajlás
- Törzscsavarás
- Gyakori emelés
- Kényelmetlen testtartás
- Vibráció
- Autóvezetés
- Számítógép előtti hosszas ülés
Foglalkozások pszichológiai tényezői
- Gyors munkatempó
- Alacsony szakmai elismertség
- Monoton munka
- Stressz tényezők
- Alacsony társadalmi támogatás
- Korlátozott döntéshozási jogkör
- Alacsony szakmai megelégedettség
- Kedvezőtlen légkör
