A Matthiass-féle gyorsteszt általános ismeretet nyújt a testtartásért felelős izmokról.
A tesztelés menete:
-
Felszólítjuk az álló gyermeket, hogy húzza be a hasát, szorítsa össze a farizmát és zárja a lapockáját /aktív tartási helyzet/.
-
Az aktív tartási helyzetet megtartva mindkét karját felemeli mellső középtartásba és ezt a helyzetet megtartja 30 másodpercig.
A Matthiass-féle gyorsteszt
Tesztelés közben oldalnézetből figyeljük a karok és a lapockák, a gerinc, valamint a medence helyzetének változását.
Normál esetben, azaz ha a gyermeknek nincs tartásgyengesége, akkor képes az aktív tartási helyzet 30 mp-ig történő megtartására: a karja fennmarad 30 mp.-ig a horizontális síkban, mialatt a törzs nem hajlik hátra, a lapockák nem állnak el és a medence nem billen előre (vagyis az ágyéki lordosis változatlan marad, a has nem esik előre).
Tartásgyengeség esetén különbséget tehetünk első- és másodfokú tartásgyengeség közt.
Elsőfokú tartásgyengeség esetén az aktív tartási helyzetet a gyermek helyesen képes felvenni, azonban a helyzet megtartásának 30 másodperce alatt valamikor a felsőtest egy enyhe és lassú hátrahajtás irányában elmozdul, mialatt a karok kissé megemelkednek, a medence előre billen (=az ágyéki lordosis megnő és a has előreesik), a lapocka elállhat.
Másodfokú tartásgyengeség esetén a gyermek nem képes az aktív tartási helyzet felvételére sem: a próbálkozáskor rögtön elindul a felsőtest a hátrahajlás irányában, a karok azonnal a horizontális sík fölé emelkednek, a lapocka eláll, a medence előre billen (=az ágyéki lordosis megnő és a has előreesik).
A teszt értékelése:
normál esetben 0 pont
elsőfokú tartásgyengeség esetén 1 pont
másodfokú tartásgyengeség esetén 2 pont
A kar-előretartási teszt Matthiass szerint praktikus, gyors tesztelési lehetőség a tartásgyenge gyermekek szűrésére.
A tesztelés értékeléséhez segítséget nyújt egy négyzetrácsos háttér vagy egy függőleges, jól látható vonal, mely elé beállhat a gyermek.
Forrás: H.D.Kempf; J.Fischer: “Rückenschule für Kinder” 1993
